A lényedtől elégek, egészen.
Megfordítom a Napot,
hátára fektetem a holnapot.
A tegnap egy időre elveszett,
a sugarak nem kívánták a bőrömet.
Hogy hozhatnám vissza már,
elmenekült.
Az égen megszédült
és elterült.
Lapos lett a Föld, a Hold
álmatag,
a tegnap lebarnította az
az arcomat.
Rég bolondját járatta a szél
velem,
rossz időt sodort elém,
a féktelen!
Engem hordott porszemekből
összerakott,
téged adott, hogy érintsem
a holnapot,
a holnaputánt,
a végtelent.
Mit akarsz tenni még,
mivé legyek?
2011-07-25