Fotó: Kovács Gábor
Minden érzést szívünktől
megkaptál
sorsunkra hagytál…
Mivé lesz a Nemzet
Nélküled?
Mi tartjuk magunk
a keresztfán
s Te engeded:
szomorú
arcodon tisztítsalak
mégis ázott falakról
szemünkre rúgod
a martalékodat….
Neked már nem kell
amitől eltaszítottál
erődből vállaltál
tucatra hiányt..
Ürességet…
Miért?
Melyet ha szeretetre cserélnél,
talán nem lenne „vége!”
s eszmélnél
magadból tisztességet végre,
a torkodból húznád elő a szót!
Hadd zengjen…
Tiszta kezet nyújtanék
egy igaz imának…
2011-08-29
