A perc elmúlt,
hiába kérdezed mi volt.
A jövő beállította nekünk
az óramutatót.
Körbejárt, körbekérdezett.
Minden soros állomásra
visszaérkezett.
A szó a jelenben megállt,
mondottad:„az élet képzelet”.
A csók illúzió, édes varázs
szívünknek tánc,
„fordul, körbemegy”.
Fájt a mozdulatlanság,
a másodperc dúdolt éneket,
Vállamhoz ért a kéz,
mely mindig ölelte a lelkemet.
A homokóra tört szemcsékkel
játszott.
Figyeltünk rá, mint akik
ismerik e Földi világot.
Akartuk ám
visszatekerni az végre,
éjféltől volt haladhatatlan.
A változás tudta jól,
a perc örökké változatlan.
Életmutató.
2011. augusztus 8.
