kezedben porrá száradt illatok,
jázmin szirmok jöttek ide értem,
jázminból festetted rám a pillanatot.
Talán, hófehér az emberi lélek,
s a virágélet önző, haszontalan.
Amikor csókod valóra válik,
minden virágszár kissé megszakad.
Talán újra kívánja érezni,
születni hívná a zsenge magokat.
Elnyűtt, kinőtt álom lesz a világ,
ha a szerelem előtt elrohansz.
2011-08-14
