Fotó: Kondor Tamás
Az angyalok nem sírnak
Az angyalok nem sírnak,
az ember könnyezi a létet.
Lennék halk parancs,
vagy riadó,
szertefoszlanának a fények.
Nem ordít senki!
A csillogást az örökkön írja,
s te fiú leszel az írja,
veszett koroknak.
Te hozod el a változás hangjait,
amit kimondanék,
ha Isten bízott volna rám
elég erőt.
Behódolt seregemnek nem lenne
párja.
Te nép, útvesztő sivatag, féltés hiánya!
Ti! Kik várjátok a folyót,
a képzeletbeli angyal feltámadását
a jó szóra!
Aki elmossa a világ szennyeit!
Aki a jóságért születik.
Nincsen szükségem megbánásra.
Amit teszek, érted teszem,
s én előbb halok meg érted,
mint teérted hazád.
Talán, nem szeret?
Tenyeredben a szúrt seb helyén lélegzem
veled.
Együtt álmodunk, az összeforradás hegyén.
Könnyek nélkül, csak angyal él.
2011.12.19.
