Áldomás

 











Áldomás

Hogy tudnám, hogy idő nincsen, 

hogy egyetlen út, a változás?

Hisz nem fáradnak a hajók,

széllel szemben hontalan az ár.

Miért hívtalak volna, 

ha nem kellenél jobban, 

miért botorkálna az éjben látomás?

mert szeretni nem hontalan érzés, 

otthon lenni benned, igaz áldomás. 

2012-01-31

A babiloni szomorúfűz

 Fotó: janaanagy





A babiloni szomorúfűz 

„A dühöngő rossz szelet,

eldobta már a tél, 

beásott havat,

s dobozolt süvítő hideglelést” 

A babiloni szomorúfűz,

néha hagyja, 

zokogjon rá tisztulást az ég.

S kéri a Nap sugarát, 

bújjon levele alá erezetként… 

Mert élne, 

saját-benső árnyékában, hol 

magányos hajként kócolás az élet,

magához a fényt fűzni való az

ki imádja,

ki fűzni haját csokorba képes! 

Az illatát vélem,

s érzem színe zöld, a levegő

hangtalan dobban, 

bennem élő tűzként 

senki nem szeret jobban, 

koszorút fűzni karodban,

fogni- ölelni kezed, 

Te leveleid alatt vérző erezet! 

Látod, saját benső árnyékodban

rejlesz, haladsz…

S várod magad mellé, odafonni, 

a végső gondolat hadat, 

s néha hagyni vágyni azt, 

hadd sirasson az ég. 

Szíved tavasza mellé, 

áldás összefűzni a fényt. 

2012-01-30

Mint a könny

 Fotó: Kondor Tamás




 Mint a könny 

Az élet nem panaszkönyv, 
nem könnyet kaptál a világtól,
csak ismeretlen terveket.
A lélegzés helyét, 
e Földi Paradicsomban. 
Mit neked teremtettek, 
s te mindenben jót tettél. 
Sírtál, amikor hitted a célt.
S elérned nem volt nehéz 
a terheket, 
az álmodás örömét.

Kinőtt tested a kilátástalanságból, 
csúfolták azt, hogy más lettél. 
Hogyan is lehettél volna ugyanaz? 
Áldás volt szívednek a tiszta vér… 

Könnyű volna most ölemben sírnod, 
s én ölelném két kezem közt
forró fejed. 
Mert az élet nem nagy panaszkönyv, 
mert más nem tette ugyanazt,
amin te nevetsz… 

Nem könnyet kért neked az élet, 
létrehozott benned az idő
kifordított ösvényen haladást, 
az út benned rajzolatát, 
hozzám, felém
belőlem rést, 
hogy ne legyen könnyű feledni,

a MINDENT… 

s a nevetés egységét, 
mely ugyanabból való, mint a könny. 


2012-01-17

Útravaló

 Fotó: janaanagy




Útravaló

Nem kötheted össze,
ugyanaz az út a végtelen. 

Ha meghúzod jössz te,
meglelvén a síkokat,

Isten nem figyelmeztetett, 
másképp volt a gondolat…

(a lelkedbe írva) 

2011.08.23

Lív