Fotó: Kondor Tamás
Mint a könny
Az élet nem panaszkönyv,
nem könnyet kaptál a világtól,
csak ismeretlen terveket.
A lélegzés helyét,
e Földi Paradicsomban.
Mit neked teremtettek,
s te mindenben jót tettél.
Sírtál, amikor hitted a célt.
S elérned nem volt nehéz
a terheket,
az álmodás örömét.
Kinőtt tested a kilátástalanságból,
csúfolták azt, hogy más lettél.
Hogyan is lehettél volna ugyanaz?
Áldás volt szívednek a tiszta vér…
Könnyű volna most ölemben sírnod,
s én ölelném két kezem közt
forró fejed.
Mert az élet nem nagy panaszkönyv,
mert más nem tette ugyanazt,
amin te nevetsz…
Nem könnyet kért neked az élet,
létrehozott benned az idő
kifordított ösvényen haladást,
az út benned rajzolatát,
hozzám, felém
belőlem rést,
hogy ne legyen könnyű feledni,
a MINDENT…
s a nevetés egységét,
mely ugyanabból való, mint a könny.
2012-01-17
