2011. december 20., kedd

Az angyalok nem sírnak









Fotó: Kondor Tamás





Az angyalok nem sírnak 

Az angyalok nem sírnak, 
az ember könnyezi a létet.
Lennék halk parancs, 
vagy riadó,
szertefoszlanának a fények. 

Nem ordít senki! 
A csillogást az örökkön írja, 
s te fiú leszel az írja, veszett koroknak.

Te hozod el a változás hangjait,
amit kimondanék,
ha Isten bízott volna rám elég erőt.

Behódolt seregemnek nem lenne 
párja. 
Te nép, útvesztő sivatag, féltés hiánya!
Ti! Kik várjátok a folyót, 
a képzeletbeli angyal feltámadását
a jó szóra!
 Aki elmossa a világ szennyeit! 
Aki a jóságért születik.

Nincsen szükségem megbánásra.
Amit teszek, érted teszem, 
s én előbb halok meg érted,
mint teérted hazád. 

Talán, nem szeret?

Tenyeredben a szúrt seb helyén lélegzem
veled. 
Együtt álmodunk, az összeforradás hegyén.

Könnyek nélkül, csak angyal él. 

2011.12.19.

Lelked rajtam

Lelked rajtam 

Sarokba szorítva a szemed, 
erőmbe homorítva a helyed. 
Felépítve testemben a házad, 

csak a lelked, 
a lelked kívántam. 

Összeszorítom minden fogam, 
csókodat a számra forrasztom
kora virradat. 

Sarokba szorítom a szemed, 

a lelked,
a lelked kell nekem!

2011.12.19 

/Fotó: Kondor Tamás/

Őrizve az út kövét






  


Fotó: Kondor Tamás





Őrizve az út kövét 

Őrzöd még a színeket? 
Szívednek szántam. 
Ne szánd, 
szánd el magad a lélekváltozásra! 

Őrizd még azt a kezet,
mely elszánt mosolyodon
érinti félelmeidet!

Engedd az álmokat, 
hogy elhajózzanak… 

Keresve szivárvány helyet, 
fehér-fekete tengeren

ölbe fogott forróság ölel,
mint gyermeket bölcső. 

Őrizd még magad! 

Őrizd még azt a kezet, 
mely elszánt mosolyodon
érinti félelmeidet!

Színed hangjai szólnak!

A szerelem él. 

Színeidből táplálom, 
az előtted álló út kövét.

2011.12.14

2011. december 19., hétfő

Karácsony

A karácsony nem ajándékvásárlásból áll. Nem a pénz szórása a feladat.
Nem hatalmas mennyiségű ételek főzését kell kivitelezni. Minden nap figyelnünk kell egymásra. Legyen az vasárnap, vagy hétfő, vagy az év bármelyik napja.
Ha ajándékokra, meg dolgokra van szükségünk, megvehetjük azt bármikor. A karácsonynak varázsa van, de nem csillogásból áll. 
A szeretet, a hit, az erő és az együtt gondolkodás, a közösen eltöltött idő mennyisége mérhetetlen. Tanuljunk meg nem vásárolni feleslegesen. A lelki anomália nem csak karácsonykor nagy úr, de ilyenkor végzi a legnagyobb támadást az emberekben. 

Boldog ünnepvárást mindenkinek! 

Horváth Lívia Lív

2011. december 12., hétfő

2011. december 10., szombat

Vonalak

Vonalak


Tenyérnyi hely jut a nyomorultnak,
s te kezed véd,
amikor minden ujj összezár engemet.

Nincs szorítás,
érintés vágya él lelkemen.
Felébredt álmokból teremt az elmúlás,

gazdag teret áld, hitem.

S te kezed védelmez örökké, minden ujj összezár
veled.


2011-12-09

2011. november 18., péntek

Rejtőző







Fotó: janaanagy





Rejtőző

/ Az erő rejtőző gyöngéje /

Talán hazudnak,
vagy megtévesztenek.
Elűzött vaddá érik
sodró gondolat.

Kinek nem kell
eldobja jóságát,
kinek étke, imával
old fel büntetett utat.

Talán az erő
gyöngéje vagyok,
semmim, a mindenem.
Árny-testem száradó virág,
kezedből kihulló
képzelet –porszemek.

Érted újra születek

egy lélegző napon
szirmaim közébe hívom,
szerető fényességedet.


2011-11-17

2011. november 12., szombat

Nem férek a Napba
















 Fotó: Kondor Tamás



Nem férek a Napba


„Nem férek a Napba,
dobj a magasba!”

Hord messzire a szelet,
csomagold be az érzéseket.
Bőröndbe tedd a nyarat,
szívedből merd ki a havat.

Nem férsz bele a Napba,
a felhő mind veled utazna.
Kicsomagolnád
a mindenség- teret, boldoggá lenne
az emlékezet.

Bástyaként emeld azt, kit szeretsz,
pajzsból építsd rá, a kényelmedet.
Harcod melledre tűzd,
haragnak védelmet ne adj sosem…

Vess hajlékot a fénybe,
légy igaz igyekezet…




2011.11.12.







2011. november 7., hétfő

2011. november 6., vasárnap

Bőség-áldás







 Fotó: janaanagy





Bőség-áldás


„a lelki szegénység a legnagyobb hiány”


Szívvel vesd búzád
s magad arasd.
Arasd le az aranybarna
szikrázó napsugarat!

S jöjj a téllel, kerted
arcod,
tekinteted a havas.

Kezedből hoztad
nékem az aranyló
sugarakat!

Szívvel vesd az éjt,
a hajnalt kóstold,
mintha lenne az
utolsó falat,
ültesd el a fádat, mely
egyedül te vagy.

Vess rajta ágyat,
imádnak rakj meleget.
Szívvel vesd a búzád,
mely minden nap
adja áldott kenyered.


2011-11-06