Lív

Puskatus hegyek

Olyan érdes a szemed.
Fölmetsző puskatus hegyek.
Torz, ki sehonnét jött könyörögni.
Elszabadultál.

Rebbenésnyit,
Kilógsz a sorból.

Olyan érdes a szemed.
Fölmetsző puskatus hegyek.
Torz, ki semmiből akart könyörögni.
Meghasonultál.

Üvöltésbe szomorítva redőid bútorzatát
vésted.
Belepje mosódott színek garasa.


Érméd.

Megjegyzés: 2009-07-31

Az élet polcain

Unalmas ember arcok, képek.
Sápadt mosoly halott emléke.
Szivárvány színén harag.
Nemes gondolatok. Szőtt indulat.
Megkopott dohos szagú könyv,
tépett lapjairól kíváncsiság köszönt.
Miért nem mondták el nekem?
Durva mintázatok,
századokat rejtettek el.
A titkok bölcsőjébe vetették magjaik.
Nem számolunk. Vagyunk.

A jövő visszatekint.

Megjegyzés: Átdolgozott. 2009-07-31

Égi képek

 Fotó: Kondor Tamás







Égi képek
 
Furcsa egyedül, mégis egészen
magammal lenni félig merészen.
Napfény, játszó égi képek.
Tündérek, várak, messzeségek.
Repülnék,
száz lepke - szárnyra kél.
Árnyék oson
lépteim kopogó halk
neszén.


Száz lepkeszárnya kél.

Megjegyzés: 2009-07-30. változat

Elrejtett kincs

Elindultam születésből
néma hangod üvöltéséig.
Hol keserű illatodban,
félelmem magányra lelt.
S idegen lelkedben megpihenvén,
szívem sorvadása új életre kelt.
Oh, mily fáradhatatlan vég,
keltett véremből szűkös álmokat.
Hangtalan, vágyakozó sarjakat.
Kik üvöltötték az élet szépségét,
reményét, céltalan küzdve.
Jött ifjúság, vak halandóság,
gondtalan eltemetve.
Bús éj derült a fényre,
Szemeimben szemeid érintése,
vágyott utazni testemen körbe.
Szükségét adtam
ismeretlen világ,
érintse valóm por fellegekbe.
Szétszórtam tudatlanul
születésből a halált.
Az ébrenlét a sötétségre vigyáz.
Oh, még elhiszem itt vagy
dühöngő alkonyat.
Lenned kell, amíg a halál születik,
Így életed örökké megmarad.

Megjegyzés:
2009. július. 30. változat.

Szabadságom rabja vagyok

Szabadságom rabja vagyok,
bilincsem a végtelen.
Kiszáradt számon heg,
a kezem nyomán súlyos erek.
Ülök az összeroppant sziklák felett.

Vártam.

Egy szikra pattant,
felálltam ott előtted szótlanul: eltakart arccal
a véremet fűszereztem a haraggal.
Koldus voltam.
Amit tettem: semmiség
Eltűnt egy perc alatt,
a bűnös csak én vagyok.
Csak én.

Nagy Talány

Talán pipacs vagy, mérgezetlen réten.
Talán éhes csecsemő anyja ölében.
Szennyese a világnak, gondja a népnek.
Fonnyadt kéreg gyümölcsfa tövének.

Arcokon hiú ránc, éles kés az asztalon.
Elvágott hüvelykujj, vércsepp parlagon.
Szívek gyógyítója, szeretőknek vágya.
Szerelmednek aranyszín ballonkabátja.

Emléke tavasznak, gondolata nyárnak.
Része bordó selyemsál foszlásának.
Három egység, kulcs nélkül nyíló lakat.
Bézsszínű bizsu, rongyos ruhadarab.

Vagy, nagy talány. Vándorbot utakon.
Méheknek kaptára, mézem ajkadon.
Álmoknak testőre, nászi ágyon párna.
Elkésett indulás vakvágánya.


Az vagy, nagy talány, harctéri katona.
Szélben ázó fegyverek fényes diadala…

Megjegyzés: (2009-07-28)

Hittem

Hittem.
Az élet szeretni tanít.
Pillantásod, örökre elvakít.
Az éj beköszönt hozzád,
veled leszek.
A magány szimfóniája,
hullámzó dallamot keres.
Áradat.
Az vagy – nekem,
szerelem.
Álmodtam megtaláltalak.
Rájöttem, hazugsággal gyötröm magamat.
Hittem.
Szerethetlek.
Vágyam nyugovóra tért.
A pillantás.
Nem volt elég.

Jöttél, bolondítottál s elmentél!
2009-07-28

Megjegyzés: (Vallomás. 2001. 11. 29. átdolgozott változata)

Lecsukott szemmel

Szikrázó vízcsepp
űz
bátortalan.
Menekülök.
Hajtok
céltalan.

Bolondos emlékek,
ábrándok vihara.
Képzelt érzelmek
forgó zivatara.
Álmodó ébredés,
gondolkodó vágyak.
Hold fénye mossa ruhámat.

Lecsukott szemmel,
vetkőzöm.
Meztelen.
Előtted állok
esztelen.

Érintesz
érzés.
Életem.
Forró csend karjába vesz,
lecsukott szem keres.

Vörösen világít a hajnal.
Énekel a fény,
szerelem zajjal.

A hiúság tévútjain
vezeklő sebeim
testedbe zárnak.

Rád nézek,
Tudom.
Tegnap nálam jártál.
A végzetem itt maradt.

Lecsukott szemmel,
vágyom rád.

Szárnyaló arany sivatag.

Van

Mindenkinek van
jósága
erénye
lépe.

Mindannyian mennénk
bűnre
vérre
érte.

Hogy megmentsük,
ellenkezőleg
visszatartva,
pókhálóba szőve.

Rabságba bogozva
potyogva kőre,
egy sorban görbülve
emelkedőre.

Mindenkinek van
kénye,
sötétsége
fénye.
Mindannyian mennénk
ismeretlen út szélére.

Hogy megérintsük,
visszamenőleg
összenőve.
Szédülve fordulunk
Várni, az eshetőre.

Megjegyzés: 2009. július 26.