Liv's Eyes

Ne ölj!

A nem bevallott küzdelmed, ne dicsérd.

Lehet- e győztes bárki, aki küzdeni fél?

Pusztítasz el vadat, embert, kérdéseket,

lelkiismeretlen szíved öl, nem ölel.

Senkinek nincsen háromszor ugyanaz,

egyszer rontasz, másodszor alul maradsz.

A válasz mindig az lesz: ne kísérts!

Amit nem magyaráznál többet: a véredbe ég!

Szerelmed a bűn, két kézzel szorított veszély.

Hiszed megkapod az áldott szenvedélyt.

De nem áldást, csak halálod hirdeted,

szüntelen bénítod utolsó ítéletedet!

Csak háromszor bíznád magad a jóra,

miattad letört láncok csörögnek.

A jog negyedszer nálad is aljasabb erő,

saját magadra írod a kereszted!

2010-12-26

 

Karácsonyi dal

Karácsonyi dal

A karácsony nem fény, nem csillogás.

A karácsony nem díszes étek, nem állomás.

Gyújts egy gyertyát a szeretetért!

Imádkozzál valakiért!

Van, aki már nem lehet itt velünk.

Van, aki angyalként az égi mindenünk.

Szeress és adjál szeretetet még!

Nem vásárolhatsz karácsonyt

drága pénzekért!

Az összes kincsed, a szívedben él.

Áldd meg a jót és a születést!

Eljött a karácsony, mind együtt nevetünk,

és imát mondunk azokért, akik már nem

lehetnek velünk.

A karácsony nem fény, nem csillogás.

A karácsony nem díszes étek, nem állomás.

Gyújts egy gyertyát a szeretetért!

Imádkozzál valakiért!

A karácsony nem fény, nem csillogás.

Nem pénzért megvásárolt összhatás.

Nem változás, nem álom, nem képzelet.

Eljött a perc ahhoz, hogy szeress!

Nem pénz, nem átok, nem szenvedés

eljött a perc ahhoz, hogy még remélj!

2010-12-24

Fapénz ( Munkanélküli vers)

Bárcsak fából lenne a pénz,

kilónként a tűzre dobnám

égethetném…

Lenne a füstje a harag,

lenne a láng a szó,

azt mondaná: hadd füstölögjek,

úgyis arra vagyok a jó!

Bárcsak a tölgy előrehajolna,

s mutatná a bölcs derék nem

törik,

csak akkor dől, ha vágják!

Bárcsak fából lenne a pénz,

fúrnám és faragnám…

Kiállítanám a Szépművészetiben…

Pénzért árulnám ám a jegyet!

Fapénzért, amiből a bölcs vágni

engedett!

Mert ha fapénzért fát nevelek

a munkámért a fára költsenek…

az emberek…!

2010. december 22.

Lív

Lélekanyag

Saját magad viszed koporsódba,

vagyonod már nem fér össze veled.

Az apró forintnak, rózsafüzérnek,

adj magad mellett helyet!

Mozdulatlan békéd

a súlyként faragott tölgynek adod.

Otthonod selyemből készült,

Isten keze neked ágyazott.

Az özvegy is indul,

holnap a kertjében nyugalmat kér.

Tűzre rakja az emlékadagjának egy részét:

bizonyítványt, fényképet, képes üdvözlőlapot.

Eltüzel minden írott

formában tárolt kézmozdulatot.

Jönne az utókor cserélni házat,

virágot, abrakot.

Kék lángok közt a forróság,

fogatlan úr lesz a salak.

A pernye száll,

a lélek füstje anyagon nem tapad!

Tapadhatatlan sárból

a test sem gyúrható össze.

A feltámadás élte ott van,

a hívő emlékezetekben.

2010-11-20

Lélekmételyek

Szédült , megbabonázott

ármánykodók serege lépdel.

Megbotlik maga alatt a szó,

amit a gonoszság a fejébe képzelt.

Ne hordjatok rám sarat!

A földhátnak a gerince görbe,

léket váj a porszem az irigység szemébe.

Mételyek, molyok, cérnagiliszták,

egyenességetek –e szőni háborút, vitát?

Csússzatok el innen jó messzire,

növeszthető a lélek,

de nehéz mennie!

2010-11-04

Vers, a hitemben támadóknak.

Lív

Kék (Egy álomra)

Valami kékről álmodtam az éjjel

kék volt a ház.

Kék volt az asztal,

kék voltál, mint az ég

kék voltam, mint a szem

szád kékjétől elmarasztalt élelem.

Ételt kínáltam a búzaföldnek,

kék magokkal tömtem temérdek hegyet.

Kék ruhát aggattam csontos vállakra,

felhőként hordtalak a súlytalan fellegen.

Kék abroszon terítettem étket,

kék tövissel böktem hüvelykujjadat.

Kék dallamra húzta a fröccsenő vércsepp,

a véznára satírozott zöldszín húrokat.

2010. 09.27.

Kék (Egy álomra)

Kék (Egy álomra)

Valami kékről álmodtam az éjjel

kék volt a ház.

Kék volt az asztal,

kék voltál, mint az ég

kék voltam, mint a szem

szád kékjétől elmarasztalt élelem.

Ételt kínáltam a búzaföldnek,

kék magokkal tömtem temérdek hegyet.

Kék ruhát aggattam csontos vállakra,

felhőként hordtalak a súlytalan fellegen.

Kék abroszon terítettem étket,

kék tövissel böktem hüvelykujjadon.

Kék dallamot húzott a fröccsenő vércsepp,

a véznára satírozott zöldszín húrokon.

2010. 09.27.