Fotó: Kovács Gábor
Ezerédes hamu
Te egyedül:
Ölelsz – ezerédes hamu.
Villámként meg – megálló romon:
Lajstromának óceánja,
ráncokat besatírozott.
Én magam: Glóriád,
kebleden akaratod.
Nézlek:
Haragodnak kölcsönzője vagyok!
Hagytad,
kincsednél nagyobbnak higgyelek!
Röpke súlyod szorul rám:
megvetem ítéletedet!
S mentve szégyenét,
tolvaj világ irgalmának,
Háborúm:
már nem lelhetem én.
Vértek – Kegyelet
hullámain úszom:
Színarany fénycsillagodért.
