Gombák nyílnak az avarban.
A hatalom nő, mindenki azt akarja: egy lépéssel magasabban járni, a másik előtt.
Eső jön, vajon ki szedi le a gombákat? Ha bűzös és rothadó férgek lakják belsejét?
A holnapi ebéd elmarad. A holnapi hatalom szétszakad.
Gombák nyílnak az avarban.
Édes eső hull a levelek hátán, kanyargó csodabogarak rágják a mérgezett kalapokat.
A gomba módra szaporodó éhség, nagyobb hatalmat hoz a világra.
Fekete vidámság örül az emberek arcán, mikor elindulnak gombát szedni.
És csodálkoznak, ha nem találnak semmit…
Felrúgott, gonosz gyűlölettel a mérges gombafalatok, nyálunkba olvadva tesznek magukévá…
Gombák nyílnak az avarban.
A maradék nem elég, repeta kell. A szőke falevelek elárulják nekünk, hol vannak a legjobb falatok.
A hatalom nő, mindenki arra kíváncsi, hogy ki járt az erdő mélyén előtte. Mindenki azt akarja tudni, hogy ki taposta el mindet, helyette…
S ha nem lesznek már a szőke falevelek, hanem újra rügyeznek a fák: lesz ott a tövében frissen nyílt fonnyadt gomba, hisz a hatalom csak úgy nem vész el…
De minden-e a hatalom, ha nem élvezzük az ízeket? Mindegy-e nekünk, ha a gombák bolondnak néznek bennünket?
Mindegy, hogy kinek mit jelent a hatalom, mert addig mérgeznek minket, amíg nőnek az avaron…
Az avar egyszer megunja a hatalmat tenyészteni. Megunja egyszer azt, hogy csak a talpunk alatt lehet. De addig gomba módra szaporodik tovább az éhség,
amíg a tányérunkon a táptalaj legel…
