Öleld át a fátyol szellemét,
a színpad előtted áll,
játszd el a szabadság színeit!
Halvány mosolyoddal érintsd meg a napot.
Sugárzol a vágytól, ha kívánod józan léted,
megrészegít, elbódít fehérséged.
Játszd el a szabadság színeit!
Leheletnyi törődéssel, küzdj a fájdalomért!
Nem érted még kívánságod,
az évődésed nem más,
mint puszta menekülés.
A sötétség birodalmában,
kábult gondolatokkal házasodva,
tanuld meg a szereped.
S amikor cselszövő hajzuhatag a padlóra téved,
botladozó karmok közt csapkova úszol a köd felett.
Játszd el a szereped!
Most nem látsz tisztán, nem látsz mást,
csak vörösen haldokló népeket.
Nem fáj tovább semmi, ha eljátszod szereped.
Hol vannak a szabadság színei?
Ne kérdezz semmit tőlem,
ha játszanod kell, el ne tévedj.
Fűzd össze inged sarkába a megduzzasztott valóságot.
Játszd el a szereped, tiéd most a színpad.
Ott vagy most, ott állsz,
Egyedül önmagadban.
