Fotó: Kondor Tamás
Augusztus derekán
„ Neked”
Bátoríts remélnem.
Szívembe nőtt terhet
A nyár emlékébe temetni.
Hogy
Szétmorzsolt magokat őrölhessek
Rügyező tavasz hangjaira.
Fékezhetetlen dallamára
Vágyaidnak.
Mint borvidék
Kösd nyakamba
Illatának bódító sanyarúságát.
Fékezd öregségét a hiánynak
Amit elpréseltek
Szeptember óta a zord telek.
Fürtjeimmel bíbelődöm
Hajamba bökve hullámcsat
Simít ujjaimon át a képzeletbe.
Arcod vonulata ébreszti csillogását
A hajnal szorgosságának intelmével
Mellkasodra hajoltan
Keresem alvó szemeid érintését
Ajkamon.
De nem vagy itt. Későn látott freskók
Képeiről idézem látomásod
Falakról figyelem éjszakákon át
Mészvízzel kevert porfesték
Szomorúságát.
Megfestenek.
Szeretem a félelmeid takargatni,
Kitakarítani szemed sarkának redőiből
Könnyeid
Összemosódott érkezését
Tekintetemen,
hogy szétmorzsolhassam ujjaimmal
újjáébreszteni a reményt.
Szerelemmel.
2009-08-06
