Apró neszt hallok, tudom a szél
zárja össze a nyarat, végig simogatva
tenyered vonalaiban az ősz ifjúságát
rólunk ad jelet s elold kételkedést a holnap.
Ruhánk még lenge pirkadatja látszik,
esténk későn álomba merülése jön
szárnyain
mind felénk hívja a magasból az éjszaka
kihűlését,
de tudsz ölelni forróságot szemembe, bensőm ujjai fátyolként borítanak,
s kérdezi ajkam, óhajtasz e kémlelni
"csak pironkodom": sokféleségét a végtelen kivirágzásnak?
2019.09.08.
