A holdsugár
Beszélj még, megtört szívedről,
amikor szembe fordultál önmagaddal,
s hitetlen sokasága a szépségnek bolondított,
kopott tollakkal írtad fel reményed csalárdságait,
rendet tanultál, a szerelemben bizakodtál, de késő volt...
Hallottad a harang kondulását,
mintha elnémultak volna az ébredések,
mikor még várakoztál álmaid kivirágzására,
ahol tíz igazság termett, ahány öntudat hívott,
oly szelíden megadtad magad a kitárulkozásnak.
A dombtetőn bár hó lelt árvaságra,
s talán nyarak tudták csak , hogy összeért e fölöttünk a csillámló holdsugár.
2019.09.02.
