/Fotó: Lív/
Iskolában
Befordult hiba a papírszélen
szamárfület ránt össze.
A változást senki nem hinné,
kezemet szorítom ökölbe.
Lopok még fényt az éjszakából,
talán süketnéma arcok látnak
kifordult önmagamból egy részletkérdés
szememen cirkálna.
Még soha nem tanultam az életről,
mindig könyveket raktak elém.
Tették a dolgukat, s én hagytam hadd tegyék.
Nem voltam erős, vagyis generációm
így épített: Elfáradt padsorok között
görbített háttal üldögéljetek!
Mi voltunk az esetlenek,
aztán voltak az érdektelen tárgyak.
A tanárok közönnyel, de
kapaszkodást vártak.
A sors adta lehetőség pedig
halkan dadogott.
A válaszok legjavát
tárolta a halmazállapot.
A kifordult hiba a füzetre tapadt.
Lapoztam – nem lapoztam ő ott maradt.
A szamárfül körülöttem, nélkülem a szélen
vasalható gondokat őrizett a végen.
A háromszög a kis sarokban soha nem lett kocka.
Lázas lett az élet pici halomba.
2009-11-13
