Vajon miért sír a gyermek?

Vajon miért sír a gyermek,
ha szeretve van?
Miért sír dagadt arcán a nap?
A reggeli dér csapja meg,
teste kétéves értelem.
Megnyugodni véghetetlen öröm,
szívében éretlen közöny.
Sosem értheti meg
lelkében ég a szerelem
erőnk bennünk, a félelem se fél
él a sosem feledett erény.
Vigyázlak - őrizlek,
Te vigyázó – őrző angyalom.
Nem hamisítvány vagy ébredő átok vagyok.
Te kettőnkből fogant apró villanás
Te szívünkből fakadó kis ér.
Kézenfogható,
Mosolyországot építő szép remény
szemed könnyet felejtsen.
Érned a közelítő tavaszra kell,
így évek sorban múlnak el.
Mert kérdez a gyermek,
tornyosul fején a nem érzett fájdalom.
Kisírt - puffadt arcát törli,
minden kétkedést félrenyom.


2009-11-05