Néha elhúzódsz, néha ölelsz,
néha csak : örökre ajkamon pihensz.
Néha, nem mindig: de ugyanúgy,
szívemre az féltés termése alkonyul.
Gyümölcsöd édes, bódító véreden
testeden kéj karcolás: a szerelem sebe.
Néha, az éjjelem úgy veled:
- Igézi testem új ízedet!
*
Ó, a rajtakapott átoknak
néha, néha elkopott a szele,
ostromol a múlt, de légy váratlan vele.
Hagyd csak, hadd szégyenüljön
aki nem mer, gyáva még,
legyen megmondója, csak az ég!
*
Csak úgy...
Úgy ölelj magadba, mint a határtalan
álom,
ne néha: mindig ezt várom.
Fogadj be, a fájó hiány körforgásába.
2019.08.31.
