Dobbanás
I.
Csend van, csend van
Idebent van a szíved,
benne hordozom dobbanását
az utolsó nyár emlékének.
Tudod, a gondolat megfogyatkozott,
mint a hold a száz kövér fogain,
szétharaphatnám most a világ ajkait.
*
II.
Mikor az alkonyat, lángol -pendül,
s tartja a seholsincs tenyerét,
magam elé nézek, a földre ejtem
könnyem reménytelen türelmét.
Csend van, csend van
Idebent seregem harcolni készen áll,
kigyullad fázó tenyerem,
olvadó önmagán.
*
III.
Visszatérj!
Szüless szerelembe,
fakadj örökbe: velem.
Te rút álom: kísérj a köd falába,
telhetetlen novemberi esten,
hogy megtörj hajladozni,
a könnycseppé vált arcomon.
*
IV.
Az ablakon, idebent, s kint
a gyöngyfény sétált, haját hordta
kitáncolt szavadon.
Kíváncsi lennék, távoli e
az összekapaszkodás?
mikor hozzám érsz, s nem vagyok ott.
2023. november 25.
