Kvartett
Kép: Claude Monet "Wooded Path."1865
I.
Méregzöld
Az ablakon beszűrődött
a meleg-fehér esti fény,
imádtam,
ó imádtam én vágyó tekintetét.
Merre nézett, s mit csinált?
Az történt, hogy szerte-szállt!
Láttam én zöld haját:
A vállamhoz ért, túl korán.
Volt ott valami: a vállam felett,
Éreztem-e a reá simuló érveket.
Éreztem, nyugalmat adott.
az épség, hogy életben vagyok.
Zöld ábra, zöld keret, zöld tér.
Zöld az ablak, zöld vagyok én.
Méreg?! Nem, az nem lehetek.
A zöld mélye kél, mert étke szívemnek.
II.
Horizont
Az evezőt nehezen emeltem én,
kővé vált két karom.
Csak hajtottam, hajtottam csónakom.
Oly lassúnak tűntem, az idő rohant.
A tó tükrében megláttam önmagam.
Önmagam?
Ki lehetek én?
Halandó, aki csónakázik a nyár
ölén.
III.
Suttogó
Lehajolt hozzám a kéz:
az ágak susogták:
gyere még!
Lejjebb gurulj, a kör körül méregess!
ide- oda lépek,
itt a lábnyomom is megterem!
Éjjel - éjjel éjszaka, esti fény nappala:
Olvadás.
IV.
Sodrás
Ösvény, amerre járok.
A kezemből esőt szitálok.
A vízcsepp, pereg, csepereg.
Hajlik a fű, a dombok felett.
A kékség ébred,
zúgnak a patakok.
Árnyékből szökkenek,
még az álomban vagyok!
Ha szólanék is!
Hívnám a csendet,
morajló ágán pihennék a végtelennek.
Ó, merre is járok?
Ahol smaragzöld a kék.
játszik, csak játszik az életem,
a kövek szegletén.
2024. március 25.
