CRUCIFIXION
Kép: Kaponai Veronika Orsolya
Csak egy ösvény, amin vagyunk: ez az élet. Ahányszor elvisz valahova,
megformáz minket a múltak jelenében.
Beírhatatlan szemünkbe a nyoma. A télvégi fagyok ugyan eltűnnek vele, de
a farkasok a szűk homályban lesnek, a fehér fénytől megijednek.
A véres gyapjút sem kíméli a hideg.
megformáz minket a múltak jelenében.
Beírhatatlan szemünkbe a nyoma. A télvégi fagyok ugyan eltűnnek vele, de
a farkasok a szűk homályban lesnek, a fehér fénytől megijednek.
A véres gyapjút sem kíméli a hideg.
Csak kinyitom az Isten elszökő mosolyát.
Szabadíts meg azoktól, akik felfalnának. Tavasz jön. Keserűnek tűnő hófolton át oly nehéz most átkelnem. Ha megállsz, tedd azt, amíg ismeretlen földeken állsz: jót étkezel s, könnyebben leszel, ha széjjeltépi az eget a forró zivatar.
Alázattal kérnék tőled áldást: élre tép a kard, bárányt remélnek az özvegyek. Fölküzdhetem magam nehéz csontomig.
Szabadíts meg szétnyíló szorításodból: tövis.
2024. január 8.
