Mindörökre jó
Oly messze húzódott az ég,
a tenger kiteljesült ölén.
Kettesben voltunk én és a Hold,
Ki sebén aranylott, több darabból.
Mire összeszedtem, s érintettem volna még,
addigra már eltűnt ő : a tökéletlenség.
Maradt velem, a hangja: a mindörökre jó.
Kedvessége nekem való.
Oly messze járt már a százötven negyvennégy
csak számoltam, minden csillagot,
a fényszemű reményt.
Zárka az égbolt most,
bármire is gondolok,
ürességében járnak azok a pillanatok.
Mentségére, tudom: túlvilági is lehetnék.
Kettesben és titkon: a Hold és csak én.
2023. december 30.
Kép: Kovács Balázs
