A babiloni szomorúfűz

 Fotó: janaanagy





A babiloni szomorúfűz 

„A dühöngő rossz szelet,

eldobta már a tél, 

beásott havat,

s dobozolt süvítő hideglelést” 

A babiloni szomorúfűz,

néha hagyja, 

zokogjon rá tisztulást az ég.

S kéri a Nap sugarát, 

bújjon levele alá erezetként… 

Mert élne, 

saját-benső árnyékában, hol 

magányos hajként kócolás az élet,

magához a fényt fűzni való az

ki imádja,

ki fűzni haját csokorba képes! 

Az illatát vélem,

s érzem színe zöld, a levegő

hangtalan dobban, 

bennem élő tűzként 

senki nem szeret jobban, 

koszorút fűzni karodban,

fogni- ölelni kezed, 

Te leveleid alatt vérző erezet! 

Látod, saját benső árnyékodban

rejlesz, haladsz…

S várod magad mellé, odafonni, 

a végső gondolat hadat, 

s néha hagyni vágyni azt, 

hadd sirasson az ég. 

Szíved tavasza mellé, 

áldás összefűzni a fényt. 

2012-01-30

Mint a könny

 Fotó: Kondor Tamás




 Mint a könny 

Az élet nem panaszkönyv, 
nem könnyet kaptál a világtól,
csak ismeretlen terveket.
A lélegzés helyét, 
e Földi Paradicsomban. 
Mit neked teremtettek, 
s te mindenben jót tettél. 
Sírtál, amikor hitted a célt.
S elérned nem volt nehéz 
a terheket, 
az álmodás örömét.

Kinőtt tested a kilátástalanságból, 
csúfolták azt, hogy más lettél. 
Hogyan is lehettél volna ugyanaz? 
Áldás volt szívednek a tiszta vér… 

Könnyű volna most ölemben sírnod, 
s én ölelném két kezem közt
forró fejed. 
Mert az élet nem nagy panaszkönyv, 
mert más nem tette ugyanazt,
amin te nevetsz… 

Nem könnyet kért neked az élet, 
létrehozott benned az idő
kifordított ösvényen haladást, 
az út benned rajzolatát, 
hozzám, felém
belőlem rést, 
hogy ne legyen könnyű feledni,

a MINDENT… 

s a nevetés egységét, 
mely ugyanabból való, mint a könny. 


2012-01-17

Útravaló

 Fotó: janaanagy




Útravaló

Nem kötheted össze,
ugyanaz az út a végtelen. 

Ha meghúzod jössz te,
meglelvén a síkokat,

Isten nem figyelmeztetett, 
másképp volt a gondolat…

(a lelkedbe írva) 

2011.08.23

Lív

Az angyalok nem sírnak

Fotó: Kondor Tamás

Az angyalok nem sírnak 

Az angyalok nem sírnak, 

az ember könnyezi a létet.

Lennék halk parancs, 

vagy riadó,

szertefoszlanának a fények. 

Nem ordít senki! 

A csillogást az örökkön írja, 

s te fiú leszel az írja, veszett koroknak.

Te hozod el a változás hangjait,

amit kimondanék,

ha Isten bízott volna rám elég erőt.

Behódolt seregemnek nem lenne 

párja. 

Te nép, útvesztő sivatag, féltés hiánya!

Ti! Kik várjátok a folyót, 

a képzeletbeli angyal feltámadását

a jó szóra!

 Aki elmossa a világ szennyeit! 

Aki a jóságért születik.

Nincsen szükségem megbánásra.

Amit teszek, érted teszem, 

s én előbb halok meg érted,

mint teérted hazád. 

Talán, nem szeret?

Tenyeredben a szúrt seb helyén lélegzem

veled. 

Együtt álmodunk, az összeforradás hegyén.

Könnyek nélkül, csak angyal él. 

2011.12.19.

Lelked rajtam

Lelked rajtam 

Sarokba szorítva a szemed, 

erőmbe homorítva a helyed. 

Felépítve testemben a házad, 

csak a lelked, 

a lelked kívántam. 

Összeszorítom minden fogam, 

csókodat a számra forrasztom

kora virradat. 

Sarokba szorítom a szemed, 

a lelked,

a lelked kell nekem!

2011.12.19 

/Fotó: Kondor Tamás/

Őrizve az út kövét

  


Fotó: Kondor Tamás

Őrizve az út kövét 

Őrzöd még a színeket? 

Szívednek szántam. 

Ne szánd, 

szánd el magad a lélekváltozásra! 

Őrizd még azt a kezet,

mely elszánt mosolyodon

érinti félelmeidet!

Engedd az álmokat, 

hogy elhajózzanak… 

Keresve szivárvány helyet, 

fehér-fekete tengeren

ölbe fogott forróság ölel,

mint gyermeket bölcső. 

Őrizd még magad! 

Őrizd még azt a kezet, 

mely elszánt mosolyodon

érinti félelmeidet!

Színed hangjai szólnak!

A szerelem él. 

Színeidből táplálom, 
az előtted álló út kövét.

2011.12.14

Karácsony

A karácsony nem ajándékvásárlásból áll. Nem a pénz szórása a feladat.

Nem hatalmas mennyiségű ételek főzését kell kivitelezni. Minden nap figyelnünk kell egymásra. Legyen az vasárnap, vagy hétfő, vagy az év bármelyik napja.
Ha ajándékokra, meg dolgokra van szükségünk, megvehetjük azt bármikor. A karácsonynak varázsa van, de nem csillogásból áll. 

A szeretet, a hit, az erő és az együtt gondolkodás, a közösen eltöltött idő mennyisége mérhetetlen. Tanuljunk meg nem vásárolni feleslegesen. A lelki anomália nem csak karácsonykor nagy úr, de ilyenkor végzi a legnagyobb támadást az emberekben. 

Boldog ünnepvárást mindenkinek! 

Horváth Lívia Lív

Lív

Vonalak

Vonalak

Tenyérnyi hely jut a nyomorultnak,

s te kezed véd,

amikor minden ujj összezár engemet.

Nincs szorítás,

érintés vágya él lelkemen.

Felébredt álmokból teremt az elmúlás,

gazdag teret áld, hitem.

S te kezed védelmez örökké, minden ujj összezár

veled.

2011-12-09