A Hold éneke

Ma felnéztem az égre,
most először láttam
a Föld aprókat lélegzett,
keresett útját nem találta.
Így jártan sóhajokat mért,
leheletét egy bús fára fújta
a somogyi falevelek felett,
merengett szétborzolva.
Nem álmodott még fedél
a dolgos kezek alatt,
bársonykezekkel védte
Fatestüket Félhold reményalak.
Hol szórta rájuk csillagait,
hol felhúzta értük köpenyét.
Néztem az égre, ezüstöt
szórt hajamba Fény.
Megvonaglott ecsetvonás
maszatolt szám tövére ráncot.
A somogyi falevelek
növesztettek szívemben románcot.
A Föld aprókat lélegzett,
leheletét emlékekbe fúrta.
Az októberben metszett
gallyak ölembe hulltak…
Eltettem. Mellkasomban őrzöm,
mint falevelek a Hold peremét.
Felébresztett az árnyvilág,
jöttél s megérintettél!


2009-10-07