Tovatűnt évek

Tovatűnt évek zaját,
poros szekrényembe zárom.
Hatalmam zálogát elveszíteni kívánom.
Mardosó lelkiismeret álnokul becsap,
ott élek ahol lángol a fagy.

Küzdök, fáradok.
Tündöklő gondokat fényezek.
Harcom kopott, érdes.
Hiábavaló. Élettelen.

Tovatűnt évek léptein járom utam,
hív akarattal a vágy.
Vissza nem taszítom,
könnyem sós szomjúság.

Szüntelen
emlékek sorakoznak, mint
féllábú ólomkatonák.

A tovatűnt…

jövőről szálló por mesél,
sebet varr szívembe kora idő,
gyógyít késő remény.


Halandó poraimon hálok,
tovatűnt hajóm messze jár.
Elmenni keserűség,
bennem születő halál.


Ébredés.


Mint vak bábu
figyelek.
A szó elhagyott,
temetve lett.
Ott élek én, a fagyban.
Szívedet érzem, magamban.


2006

2009-10-09