A kín szólal meg

Amikor a kín elmondja azt:
Nem bírom a terhem összevarrni.
A lábakban a kezek a csontok
kártyavárként kezdenek szétomolni.
Oszlopként él a fájdalom,
lepattan róla a hő.
Holtában bűntudattal küzd vele
kibékíthetetlen idő.
Nem hajol térdre elé szivárvány,
sem színes léptű, sem szürkülő.
Amikor a kín elmondja azt:
Bírhatatlan hátamon az erő.
Minden nap a földről felszedi,
púpjára rakja, becézi Ő.
Nem oldozza fel Isten,
se ördögfogú, angyali Nő.
Amikor a kín nem érti,
előre a fénybe néz. Gyónni
kívánja a jövő ígéretét.
Éltében fázik, előre rohan.
Irtózik magától:
Amikor kimondja AZT.

2009-10-11