Hajnali szerenád
Itt a hírnöke tavasznak,
de a múlté már a nyár is,
téltavasz jő lelkemben, s
esküszöm, nem fázik.
Mert könnyű a szendergés,
ha itt vagy velem,
Ó, csak mondd mondd,
én beléd-feledkezem.
Az ősz csak nevetve rejt el,
a búm nem keresem én,
Ki tudja rálel e a szívem,
lenni benned megnyugvás
részeként...
Most még hajolok,
hajolok arcodba,
mint vágyó szó, súgom feléd
a nevem,
kószán, mit sem sejtve,
hajnali szerenád fésüli át
bőrödön minden érintésemet.
2019.08.16.
