Rózsák útján
Megformálom az utat amerre járok,
ahogy folyó a kavicsait felismeri,
az üres hasadékok romjait csókkal
töltöm be,
A szótlanságot szemeidből
ábrázolom magamba
a pillantásod
kitörő mozdulatlanságából
nyíló rózsa lesz,
felszabadítasz ajkaddal
mélyebb világát keresni a vendég szívemnek,
nyári éjben,
míg eljő a reggel,
zöld lombok alatt,
ahol a rózsák nyílnak,
mint ajkaid,
ajkaim felett.
Új találkozásban.
2019.08.17.
