Ölelő lelkek
Szívem első látásra
páratlan cselekedett,
mikor elsőre láttalak,
már akkor szerettelek.
Összefontam érted,
didergő lelkem,
mint Napsugár az eget,
még riadt voltam, hogy visszafordulnék,
de már akkor megszerettelek,
Forgott, forgott a vitorla,
éreztem lennék valaki veled,
merészség, álmok magassága közt,
tekinteted simogat az égbolt felett.
Majd fáradt karokkal, könnyezve
csak összeroskadtam én,
Ó, mily szép az élet, de nem a múlt ölén!
Jöhetne hétszáz pokol is,
ezer mennyország,
s szülhetne átok jövőt nekünk.
De, ne mondja meg senki más azt,
hogy a szerelemmel mit teszünk.
2019.08.16.
