Mondd, mit ér a jövendölés,
hiába kéklik a felhők felett a horizont,
bennetek lombok, levelek nincsenek,
amikor megveti magát a tél, a szekerén
elmúló idő lesz a tegnap...
Mondd mit ér, a jövendölés,
mintha estetájt szemünkhöz érne a tűz,
s egyességét látva a körülöttük szigorú kétkedésnek, mintha behunynám a szívem,
hogy Néked megőrizve hibátlan hangom,
kitárjam tökéletlen szárnyaim,
melledre,
öledre,
tarkaságára a szerteszéledt leheletednek,
hogy itt voltál, s mit sem hittél jövendölésnek,
tudván, hogy álmod leszek,
hogy ott leszek nézéseden
Megmentem eltörölt feleleted,
arra amit kimondhatnék,
de most fekhelyemre vágyom, oda
ahol te vagy
Összetartozás.
2019.08.29.
