Vonalak

Vonalak

Apró neszt hallok, tudom a szél
zárja össze a nyarat, végig simogatva
tenyered vonalaiban az ősz ifjúságát
rólunk ad jelet s elold kételkedést a holnap.
Ruhánk még lenge pirkadatja látszik,
esténk későn álomba merülése jön
szárnyain
mind felénk hívja a magasból  az éjszaka
kihűlését,
de tudsz ölelni forróságot szemembe, bensőm ujjai fátyolként borítanak,
s kérdezi ajkam, óhajtasz e kémlelni
"csak pironkodom": sokféleségét a végtelen kivirágzásnak?

2019.09.08.

Feledkezés

Feledkezés

I.

Az ég megterített, ma esik és esik
eső esik feledkezve, vállát vetve
öltözik a világ hervadásba,

mert vakítóan kevés igazság
van a folyó- patakban,
ahogy könnycseppjét vakolom
a számra őszinteségnek,

Sose hazudnék, veszélyben is bíznék,
az eső szennyes koccanás az ég és
a szívem felett.

*
II.


Kitisztulását azelőtt láttam már
a szomorúság óráinak,
mikor még az időt kémleltem,

mikor még a lelkem közepette
megálltam előtted, hogy megcsókoljalak.

2019.09.03.

A holdsugár

A holdsugár

Beszélj még, megtört szívedről,
amikor szembe fordultál önmagaddal,
s hitetlen sokasága a szépségnek bolondított,
kopott tollakkal írtad fel reményed csalárdságait,
rendet tanultál, a szerelemben bizakodtál, de késő volt...

Hallottad a harang kondulását,
mintha elnémultak volna az ébredések,
mikor még várakoztál álmaid kivirágzására,

ahol tíz igazság termett, ahány öntudat hívott,
oly szelíden megadtad magad a kitárulkozásnak.


 A dombtetőn bár hó lelt árvaságra,
s talán nyarak tudták csak , hogy összeért e fölöttünk a csillámló holdsugár.

2019.09.02.

Időtlen

Időtlen

Néha elhúzódsz, néha ölelsz,
néha csak : örökre ajkamon pihensz.

Néha, nem mindig: de ugyanúgy,
szívemre az féltés termése alkonyul.

Gyümölcsöd édes, bódító véreden
testeden kéj karcolás: a szerelem sebe.

Néha, az éjjelem úgy veled:
- Igézi testem új ízedet!



*

Ó, a rajtakapott átoknak
néha, néha elkopott a szele,
ostromol a múlt, de légy váratlan vele.

Hagyd csak, hadd szégyenüljön
aki nem mer, gyáva még,
legyen megmondója, csak az ég!

*
Csak úgy...


Úgy ölelj magadba, mint a határtalan
álom,

ne néha: mindig ezt várom.

Fogadj be,  a fájó hiány körforgásába.



2019.08.31.

Holnap

Holnap

Mondd, mit ér a jövendölés,
hiába kéklik a felhők felett a horizont,
bennetek lombok, levelek nincsenek,
amikor megveti magát a tél, a szekerén

elmúló idő lesz a tegnap...

Mondd mit ér, a jövendölés,
mintha estetájt szemünkhöz érne a tűz,
s egyességét látva a körülöttük szigorú kétkedésnek, mintha behunynám a szívem,

hogy Néked megőrizve hibátlan hangom,
kitárjam tökéletlen szárnyaim,

melledre,
öledre,
tarkaságára a szerteszéledt leheletednek,

hogy itt voltál, s mit sem hittél jövendölésnek,
tudván, hogy álmod leszek,
hogy ott leszek nézéseden

Megmentem eltörölt feleleted,
arra amit kimondhatnék,
de most fekhelyemre vágyom, oda
ahol te vagy

Összetartozás.

2019.08.29.

Minden cseppjét feledésnek

Minden cseppjét feledésnek

Fázom - minden cseppjét feledésnek
hull,
elhalkul végtelen magány

Szó étkét - kétkedésnek, ne lásd
bántó tavaszát!

Sírom- halk fedél,
arcomba vésett önmagad,

létezni vágyó akarat.

Ázom - tested ruhám,
kardod vagy magad.

Bennem vér: együtt otthontalan.

Veled- óvni, mit ki nem mondhatok,
elrejtett fénylő karcsúság suhan.

Nyíló szíved vár,
s megölel szavad.

2019.08.22

Nyárvége

Nyárvége

Rezzenő ágak, messziről jött árnyak,
őszbe böjtölték a nyár gyémántjait

Szívembe, szívedbe
enyhe tavaszt ne kivánjon a virradat,

ne jöjjön zordul a bánat,
csak holnap kérdezze a tél
ki voltam, s ki voltál

szebb esküvés az igazság,
elküldtem csendes csókomat,
ha jönnél, itt maradsz

Te szilaj , félszeg töprengés
Te sejtő szerelem...

Csak a rezzenő árnyak járnak,
s kezem érinti kezed,
Az őszben közelség honol
egy boldogságban veled.




2019.08.22

Rózsák útján

Rózsák útján

Megformálom az utat amerre járok,
ahogy folyó a kavicsait felismeri,
az üres hasadékok romjait csókkal
töltöm be,

A szótlanságot  szemeidből
ábrázolom magamba
a pillantásod
kitörő mozdulatlanságából
nyíló rózsa lesz,

felszabadítasz ajkaddal
mélyebb világát keresni a vendég szívemnek,

nyári éjben,
míg eljő a reggel,
zöld lombok alatt,
ahol a rózsák nyílnak,

mint ajkaid,
ajkaim felett.

Új találkozásban.



2019.08.17.

Hajnali szerenád

Hajnali szerenád


Itt a hírnöke tavasznak,
de a múlté már a nyár is,
téltavasz jő lelkemben, s
esküszöm, nem fázik.

Mert könnyű a szendergés,
ha itt vagy velem,
Ó, csak mondd mondd,
én beléd-feledkezem.

Az ősz csak nevetve rejt el,
a búm nem keresem én,
Ki tudja rálel e a szívem,
lenni benned megnyugvás
részeként...

Most még hajolok,
hajolok arcodba,
mint vágyó szó, súgom feléd
a nevem,
kószán, mit sem sejtve,
hajnali szerenád fésüli át
bőrödön minden érintésemet.

2019.08.16.

Ölelő lelkek

Ölelő lelkek

Szívem első látásra
páratlan cselekedett,
mikor elsőre láttalak,
már akkor szerettelek.

Összefontam érted,
didergő lelkem,
mint Napsugár az eget,
még riadt voltam, hogy visszafordulnék,
de már akkor megszerettelek,

Forgott, forgott a vitorla,
éreztem lennék valaki veled,
merészség, álmok magassága közt,
tekinteted simogat az égbolt felett.

Majd fáradt karokkal, könnyezve
csak összeroskadtam én,
Ó, mily szép az élet, de nem a múlt ölén!

Jöhetne hétszáz pokol is,
ezer mennyország,
s szülhetne átok jövőt nekünk.

De, ne mondja meg senki más azt,
hogy a szerelemmel mit teszünk.


2019.08.16.