Idő és kor

Az idő fogsora,
arcunk ráncai alatt csattogott.
Negyed századot kopott.
Kopogtatott.
Halmozódott zománcain,
napi étkünk élhetősége.
ötven év is eltelik.
még múlik, ami van itt.
Kopott. Letört. Cövekelt.

A mű dolgokat, ne említsük.
A maradt hézagok közt,
foglaljunk kis helyet.
Betömné az idő a kort,
mit fogágyunk betemetett.
Rá sem haraphatnánk.
Ínyünkbe szúrnak az évek,
szuvasodást.


Kopott. Vásott. Vésett.
Negyed századot megéltek.
Plusz – mínusz egy év ide vagy oda.
Fogunk sarka nem ép eszű.
Kissé feledékeny a kora.
Hiányoltuk. Hiányzott néha.
Pótoltattuk.


Az idő vasfoga lett állható.
Arcunk. Ráncunk is bevésett.
Fakó. Színes. Hiú markolatú.
Rajta rongyos csíkok henyélnek.
Alatta fogaink puhulnak.
Negyed évszázad. Egy év plusz- mínusz,
ide vagy oda.
Rágjuk a rághatatlant.


Tőrbe csalt foglyok, félredőlt házfalak,
ajkunk alatt vigyorognak,
maguk közé zárnak.
Oszlopok rései közé belehelt húscafatok ugrálnak.
Száz év is eltelik. Porrá lesznek fogaink.
Negyed évszázad ide vagy oda.
Mind egy helyre kerülnek.
Sorban szenderülnek.
Csonkoltan a földbe merülnek.