/ Fotó: Lív/
Szeretlek valamiért
Szeretlek valamiért, s megnyílik szavam.
Átsuhanó árnyékom fénybe szalad.
S leomlok, mind híd
Öledbe nyújtom partjaim életét.
Mit ér a szerelem, ha nem érzem én?
Mint a végtelent, lényed karcsúságát
magamban őrzöm, s nem tévedek el.
Mit ér a szerelem, ha összeomló bástyaként emel?
Szeretlek valamiért, lelkembe írtad a dallamot,
Arcod nézem, átölel két karod.
De mit ér a szerelem, ha kínt gyászolsz
magadban még?
Nem akarom megszorítani a sötétség két kezét!
Szeretlek valamiért, előttem megnyíló virág!
Tétova hold, fuldokló mélység s fázó napsugár!
S a szerelem, amit ér nincsenek rá kimondott szavak.
Te vagy a házam, hazajöttél! s én befogadtalak.
