Megvédelek

Sóval, ármánykodással festve,
hangok kaparják szívemet,
eltűnő foltok járnak
szememben kísértenek.
Látva testét ápolatlanul a világnak,
összeomló híd töri szét két kezem.
Van- e még valaki, aki eltűrné
minden vétkemet?
Sóval, kiégett ajkaimon állva,
roppanó magányra lelek,
Te lennél a fény árnyékomra vetődve,
s mondanád: megvédelek?
Sóval, kiégetve szóljon szavam,
mit kimondani is alig tudok,
csak rád kell néznem, ha meghaltam is,
most újra élő vagyok.