Fotó: janaanagy
Hófehérkék
Tipródó álmaimban,
a gonosz szíve feltámaszt életet.
Rothadó almák a fán,
újra fényesen kísértenek.
Kiknek húsuk oly édes,
akár a szenvedély,
íze mégis fonnyadt,
számba ér.
Nem lesztek már olyanok,
amilyenek voltatok.
Nem lehettek tovább zsarnokok,
nem ízlelem mérgező lényetek.
Hozzám ne érjetek!
Álmok! Szerteszét vándoroljatok!
Almák! Örvendjetek!
Zöld színetek pirosra fessétek!
Így legyen fondorlatos,
gondoskodó ízetek.
Üvegkoporsóba fedjétek vétketek.
