Az vagyok… egy szellem önmagamban.
Mindenem eladtam… vivere militare est.
A tetteimmel határozom meg létem.
Hallottam, ahogy álmomban ébredtem fel,
Megfestett arcom mögött a hold tétovasága nevetett.
Suttogtam:
Te voltál?
Te szültél?
Elmerengve fáztam, s láttam az óceánt
Kettészeltem hajómmal a fuldokló mélység sós dalát,
Mely Rólad szólt: Anyám.
Két kezemmel töröltem le arcomról a színeket
Benned, ami él: az már a Végtelen…
Messzeség…
Küzdök… harcom önmagamért és: Érted szól.
Állok most előtted. Állok a világ tetején… vivere militare est.
Ki vagy? Én voltam.
Te voltál.
Lettem érted.
Te leszel.
Amíg élet van.
Nincs Soha vég.
